Rólunk

Építészként végeztem, jelenleg városfejlesztési menedzsmenttel foglalkozom. 7 éve vagyok tagja a Közösségben Élni informális kezdeményezésnek és 2019-ben társakkal együtt megalapítottuk a CoHousing.Budapest egyesületet. Alapítóként részt vettem 2015-ben egy lakás-közösség létrehozásában és 2018-ban a CoHo2o2o cohousing csoport megalapításában. Egy budapesti cohousingban képzelem el a jövőm, mert szeretném, hogy a gyermekeim, egy olyan közegben nőjenek fel, ahol a szomszédokkal nem csak egymás mellett lakunk, hanem közösségben élünk.

Okleveles villamosmérnök vagyok, mérnöki tervezéssel foglalkozó vállalkozást vezetek. Szabadidőmben mozgásimprovizációval, tánccal és ehhez kapcsolódóan csoportok/workshopok szervezésével, újabban vezetésével foglalkozom. 2018-ban két társammal életre hívtuk a CoHo2o2o (most már Collaction) cohousing kezdeményezést. Úgy gondolom ugyanis, hogy az ember természetes közege a közösség. A legtöbb lelki és praktikus problémánk abból adódik, hogy nem közösségben élünk. A jelenlegi társadalmi környezetben a cohousingot gondolom a legkézenfekvőbb formának összetartó közösségek kialakításra. Ilyen közösségben szeretnék lakni/élni.

Urbanista vagyok, városfejlesztést és városépítészetet tanítok sok év óta a Műegyetemen. 2017 óta foglalkozom intenzíven azzal, hogy Magyarországon is megteremtsük a közösségi lakhatás feltételeit, így az első nagyobb budapesti cohousing projekt létrehozása részben szakmai feladat számomra. A háromgenerációs házból, amiben lakom, néhány éve kirepült, és a világ másik végébe költözött a lányom. Azóta foglalkoztat, hogy egy új életmódhoz újfajta, biztonságot nyújtó közösséget teremtsek, ahol majd - ma még szakmai - energiáimat még sokáig másként hasznosíthatom: kultúrfelelősként, konyhafőnökként, kiskertészként, pótnagymamaként

Payroll specialistaként mindig színes és befogadó közegben dolgoztam, azonban a munka mellett az élet másik fontos területéről, a lakhatásból régóta hiányolom ezt az atmoszférát. Meggyőződésem, hogy minőségi életet valódi közösségben, közösségekben lehet és érdemes élni. Tökéletes felállás, ha ezért csak haza kell ugrani.

Építészmérnök szakon végeztem és tervező építészként dolgozom néhány éve. Jelenleg a BME Urbanisztika tanszékének vagyok doktorandusz hallgatója. Kutatási témám a kortárs nagyvárosi lakhatási formák és az élhetőség összefüggéseinek vizsgálata, egyértelmű megoldásnak a cohousing lakhatási formát látom. 2012 óta vagyok a Közösségben Élni informális csoport tagja, amiben társainkkal a cohousing népszerűsítését tűztük ki célul. Nem csak kutatom és beszélek a közösségi lakhatási formáról, hanem a mindennapokban is gyakorlom azt, jelenleg tizenketten lakunk együtt egy 11. kerületi házban.

Építészmérnök vagyok és egy művészeti alapítványban tevékenykedem még. Nagyon sokféle lakást, házat, “élőhelyet” terveztem mostanáig másoknak. Megbízóim többnyire nagyon hálásak voltak az együtt létrehozott otthonukért. És sokféle lakásban laktam eddig hol egyedül, hol párosan, hol családban, érdekes módon többször találva magam cohousing-szerű élethelyzetben. Most tudatosan szeretném ezt létrehozni.

Épitészként hallottam először a közösségi lakhatás fogalmáról, de csak akkor fogtam fel az értékeit, mikor kisgyerekes anyukaként egy kis lakásba szorulva szembesültem a magány okozta stresszel. Tapasztalom, hogy az együttlét megnyugtató hatása és a közösségi támogatás növeli az életminőségemet - ezáltal a növekvő gyerekeimét is - de a napi logisztika nehézkessé teszi a találkozásokat. Nekünk ebből sosem elég, hát miért ne lehetne ez a saját otthonunkban minden nap ?